Tipikusan az az ember vagyok, aki minden azonnal akar, mindegy milyen áron, de addig törtetek még el nem érem az áhított célt. Hát a meddőségnél ez nem így működik. Olyan hullámokon megyek keresztül, hogy nem győzöm kapkodni a fejem. Az utóbbi időben nagyon sokat gondolkodtam, hogy mégis mit tudnék még tenni annak érdekében, hogy végre összejöjjön a gyerek. Megvettem minden sz#rt, kipróbáltam ezer féle port, kapszulát, vitamint, teát, praktikát, de valahogy semmi nem segít. Mintha az egész univerzum hatalmas STOP táblákat dobálna elém, hogy HAHÓÓÓ, kicsit tedd már magad takarékra, pihenj meg, töltődj fel lelkileg és testileg is, mert fogytán van a lelked kapacitása és ha továbbra is szadizod magad, akkor előbb-utóbb (de inkább előbb) rohadtul össze fogsz omlani.
2017 őszén úgy döntöttünk, hogy elhagyjuk X kórházat és az egyik rokonom javaslatára felkerestem egy szintén pesti, de magán intézetet. Kifejezettem Dr. S-hez kértem magam. Az első konzira nem is vártunk sokat, októberben pont aznapra kapjunk időpontot, amikor megjött. Szépen vittem a kis vaskos paksamétámat, elhadartam mi a helyzet. Dr. S. mondta, hogy oké, UH szerint most nagyon rendben vagyok, sehol egy kósza ciszta, mi lenne ha most azonnal felírná nekem a receptet és kezdhetem is szúrni a Meriofert-et. Lényegében ez egy stimulált hónap lesz, de nem lesz beavatkozás. A megfelelő napon beadom a tüszőrepesztőt és az általa kijelölt időpontokban kapjam el az Uram. Gondoltam magamban ez igen, végre egy orvos aki nem húzza az időt, hanem tényleg segíteni akar. Nem mellesleg emberileg nálam aratott. Bele égett az agyamba az a kép, ahogy lesegít a vizsgálóról, kezemet a szívére rakja és azt mondja: “Krisztina, csinálunk magának gyereket”. Miután kikísért, a férjem vállát meg is veregette, hogy “Mindent bele.” Én ilyen empatikus orvossal még nem találkoztam. Oké, fizetős, de szaros 5000 Ft-ról beszélünk. Őt nem a pénz hajtja.
Az a bizonyos hormonkúra…
Tudni kell rólam, hogy bár testem nagy részét különböző tetoválások díszítik, rettegek a tűtől. Nagyon. Képes vagyok elsírni magam egy egyszerű vírus elleni oltáskor is. Én arra számítottam, hogy gyógyszert kapok, mármint olyan beveszem és lenyelem félét. Hát nem. Megkaptam a receptet, kiváltottuk és vissza is mentünk a rendelőbe, hogy Dr. S. asszisztense beadja az első adagot. Ez volt az a pont, amikor tudatosult benne, hogy a többit magamnak kell beszúrni. Egyébként több olyan Facebook csoportban is benne vagyok, ahol hozzám hasonló sorsú emberekkel beszélhettem, adtak tanácsot, stb. Gyorsan be is írtam, hogy milyen gyógyszert kaptam, mégis mire számítsak. Minden mondta, hogy semmi extra nem lesz, semmit nem fogok érezni. Hát Ők tényleg nem éreztek semmit, ellentétben velem. Ahogy beadtam a napi kis adagomat, mintha egy másik dimenzióba kerültem volna. Olyan érzésem volt mindig, mintha valaki egy nehéz lánc lepelt dobna rám. Bambultam ki a fejemből, hányingerem lett és iszonyat fáradtság uralkodott el rajta. Általában fél órán belül el is aludtam. Szerencse, hogy este kellett beadni, különben nem tudom, hogy hogy jártam volna dolgozni. Végre elfogytak a szurik, beadtam a tüszőrepit, megvoltak a pentyemek is, semmi dolgunk nem volt, mint várni, hogy ne jöjjön meg. Nem okozok meglepetést azzal, hogy természetesen nem lettem terhes. Megint.
Az sokk…
Üzentem a dokinak, hogy nem sikerült. December 20-ra újabb időpontot kaptunk. Ez volt a napja, amikor Dr S. tüzetesen átnézte az összes papírom. És ez volt az a pont, amikor egy kő esett le a szívemről. Vagyis akkor még ezt hittem. Felháborítónak tartom, hogy Ő volt az első orvos aki TÉNYLEG elolvasott mindent. Ha ezt az előtte lévők megtették volna, akkor nem kellett volna 2 évet teljesen feleslegesen várakoznom a nagy semmire. Ugyanis, aki 19 éves koromban műtött, feketén fehérem leírta, hogy csak azért hagyták meg a két petevezetéket, hogy legyen, amúgy funkcióját tekintve teljesen alkalmatlanok a megtermékenyítés segítésre. Az összes kis csillóm kihalt onnan, tehát nincs meg benne az a perisztaltikus mozgás, ami a petesejtet a méhem felé hajtja. Ergó csak lombikkal van esélyem az anyaságra. Ezúton szeretnék köszönetet mondani X kórháznak, hogy simán csinált volna 5 kötelező inszeminációt, csak azért mert nem vette a fáradtságot, hogy végigolvasson egy zárójelentést.
Így mentünk neki a Karácsonynak. A tudattal, hogy lombik lesz, ahova 1 év a várólista. Persze mehetünk fizetősre is, azt akár márciusban is kezdhetjük.
Bár minden ilyen egyszerű lenne…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: