Alkalmasak vagyunk szülőnek?! – Örökbefogadás

#makivételesenrövidleszek

Korábbi bejegyzéseim a meddőségről szóltak, de az elmúlt néhány hónapban teljesen átértékeltük a dolgokat. Utolsó bejegyzésemben már szóba került, hogy elindítottuk az örökbefogadást (továbbiakban öf), most erről szeretném megosztani a tapasztalataimat. 

Idegőrlő 6 hét volt, mire B, az öf ügyintézőnk végre hívott, hogy OK, a pszichológus szerint is tök normálisak vagyunk, mehetünk a 4 napos felkészítő tanfolyamra. Őszintén mondom, úgy mentünk oda, hogy basszus, 4 nap, ráadásul szombat és vasárnap, reggeltől estig… Nyár van, meleg van, ezer másik helyen lennénk inkább mint vadidegen emberekkel és pszichológusokkal összezárva. Hát pozitívan csalódtunk. Én annyi könyvet/blogot és szakirodalmat elolvastam, hogy nem hittem, hogy bármi újat is tudnak mondani.. De tudtak. Nem is keveset. Nagyon sok önismereti és szituációs gyakorlat volt. Vicces volt, mikor az egyik feleletválasztós feladatban feketén-fehér láttuk, hogy Babbal mennyire egymás ellentétei vagyunk. Persze eddig is tudtuk, hogy én “kicsit” határozottabban szoktam a véleményem kinyilvánítani, de azért ez sokkoló volt. Majdnem 1 napot szántak arra is, hogy a roma kérdést kivesézzük. Korábban írtam, hogy tettünk származási kikötést, hát ezt a 4. nap végére enyhítettük. Logikus persze, hiszen például egy inkubátoros csecsemőnél élből nem lenne esélyünk, hiszen az Ő származása bizonytalan. Plusz nagyon sokszor hangsúlyozták, hogy nem-et mondani nagyon sokszor lehet, és ne a fotó alapján ítéljünk. Bár korábban szinte bármit megtettem volna egy csecsemőért, ez is változott. Mi 0-2,5 éves korig várunk gyereket, de napról napra biztosabban érzem, hogy mennyire szuper lenne egy 1,5-2 éves gyerekkel bővíteni a családot.

Szóval lezajlott a tanfi is, és bár a bürokrácia baromi lassú, konkrétan 2 hónapot vártunk arra, hogy vééééééégre november 19-én megkapjuk az alkalmassági határozatunkat. Alkalmasak vagyunk szülőknek. Érdekes. Csúnya dolog ezt mondani, de boldog-boldogtalan ész nélkül szül a semmibe, a semmire, de nekünk papír kellett, hogy szülők lehetünk. Szívem szerint minden várandóst elküldenék egy hasonló tanfolyamra. Mindegy. A határozathoz sorszám is járt. Hát, tudtam, hogy hosszú lesz a sor, de ennyire??? A Területileg Illetékes Gyámhivatal a 638. sorszámot adta nekünk. Kimondani is borzasztó. Években ez kb 4-5 év várakozást jelent. És bár inkább totyogóst várunk, jelentkeztünk a 3 legnagyobb alapítványhoz is. Az alapítványok csak újszülötteket adnak örökbe, nyílt örökbefogadás útján. Tehát ismerni fogjuk a szülőanyát. Az egyiknél szokás az együttszülés is, de én ettől elzárkózom. Szóval a három alapítványból kettő sorszámot ad, és a tagsági díj befizetése után aktív regisztrált leszel. Gondoltam magamban, na majd most, kapok valami szupi számot. Aha…. 548… Szóval 547 házaspár vár előttünk arra, hogy szülessen nekik egy csecsemő. Mondanom sem kell, hogy években ez megint csak 4-6 év. A harmadik alapítvány különleges. Náluk nincs sorszám, vezetőjük illeszti össze a kisbabát a leendő szülőkkel, de nem is fogadnak mindenkit. Szóval megy a csuri, hogy felvegyék velük a kapcsolatot, és mehessünk egy személyes találkozóra. 

Hát itt tartunk most. Ebben a pillanatban több, mint 3,5 éve várjuk, hogy gyerekünk legyen. Tudom-tudom, van aki ennél jóval többet vár, de úgy gondolom minden helyzet más és más. És azért borzasztó belegondolni, hogy még legalább 3-4 év mire család leszünk. Minden esetre a gyerekszoba alakul, éppen a kiságyat festegetem 🙂

Reméljük, hogy végre egyszer történik velünk is egy szupi csoda, és nem kell majd évekig várakozni a kicsi babra.